Kedvesemnek idézetek

- Az embernek biztosnak kell lennie abban, hogy van valakije, aki annyira hozzá tartozik, annyira bízik benne, hogy bátran megengedheti magának, hogy néha egyedül lehessen... - Eddig eszedbe... [Részletek]

- Egy nap hajó futott be a kikötőbe, rajta Proteus jövője. Soha nem láttam még olyan szépet. - Mi volt a hajón? - Te. [Részletek]

- El tudod képzelni, mennyi munkával jár két összetört szívet megragasztani? - Ha rajtam múlik, a te szíved nem fog összetörni. Életem legfontosabb feladatának tekintem, hogy boldoggá... [Részletek]

- Hogy van ez? Mi vagyok én neked? (...) - Egy darabka élet. Tudod, mik vagyunk? Két kis tölcsér, amelyen ugyanaz a levegő áramlik át. [Részletek]

- Mellőzzük a nagy szavakat. - Mellőzük. Meddig maradhatok? - Míg az élet el nem választ. [Részletek]

- Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó... [Részletek]

- Mit csinálsz te velem? Elvarázsolsz? - Nem értek én ahhoz. De ha értenék hozzá, elvarázsolnálak. Téged is elvarázsolnálak, meg mindent, az egész életet. Fújnék egyet, és attól... [Részletek]

- Ne keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást. - De én közben elhízom.... [Részletek]

- Szeretsz? - Szeretlek - feleltem. - Fogalmam sincs, miért... - Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned... [Részletek]

- Újra belevágnék. - A kalandba? Én nem, túl veszélyes volt. - Másra gondolok. Rád, rám, ránk, a kölykökre, az egészbe. Újra így csinálnám. Téged választanálak mindig. [Részletek]

A beismerés nem árulás. Nem számít, hogy mit mondunk vagy cselekszünk; csak az érzések számítanak. Ha el tudnák érni azt, hogy megszűnjek szeretni magát... az lenne az igazi árulás. [Részletek]

A csoda Te vagy. Eged aranya Rám is poroz talán majd valaha! [Részletek]

A csókod festi kékre az eget, szemed szinétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ. [Részletek]

A félelem tán elcsitulna, ha fejem az öledbe hullna, ha csöndesítnél, símogatnál, éjjel-nappal velem maradnál és fülemhez szorítva szádat megsúgnád: a halál sem árthat! [Részletek]